Mielőtt bárki megjegyzést fűzne az íráshoz,nyomatékosan kijelentem, hogy ateista vagyok és csak az igazságosság kedvéért osztom meg a következő posztot, melyre az interneten akadtam rá. Szerintem jól jól tükrözi a mai európai és ezen belül a magyarországi állapotot minden gyűlölködés és "sárdobálás" nélkül csak a tények ismertetésével. (-a szerk.)
"A vak vezetők jövő Európája!
Melyek az idők éppen aktuális jelei? Hogyan jár az ember manapság
Nyugat- és Kelet-Európában egyaránt az édesapja szellemi hagyatékával,
ha ő nem holokauszt-túlélő volt, „csak” a GULAG és a kommunista
diktatúrák túlélője? Az én személyes tapasztalataimról szól ez az írás.

A története kiadására a Kádár-korszakban gondolni sem lehetett, sokáig a létezését is titokban kellett tartani, bár a vége felé kapott ígéreteket. Egy kiadó szerződést is kötött vele, mégsem lett a kiadásból semmi.
Egy szovjet kiadó viszont, miután eljutott a kézirat híre
őhozzájuk is, tervezett a történetéből valamit kiadni, amivel szerették
volna megcáfolni az addigra már világhírűvé vált Szolzsenyicin leírásait
a kényszermunkatáborok embertelen világáról, abból a megfontolásból,
hogy ha egy külföldi, egy magyar ott meg tudta szeretni az orosz
embereket és az orosz irodalmat, akkor az mégsem lehetett annyira
szörnyű.
Így született meg a „Duszja nővér” című elbeszélés, amely a 9
éves fogság legkritikusabb fél évét meséli el, amikor a téli uráli
erdőirtások munkája során mínusz 30-40 fokban, ahol az emberek teljesen
legyengültek és mindennaposak voltak a halálesetek, az ő életben
maradása is többször csak hajszálon múlt.
Egy majdnem végzetessé vált vérhasból az ápoló személyzet, köztük a címbeli Duszja nővér odaadó ápolásának és támogatásának köszönhetően tudott újra felépülni. Amikor a szovjet kiadó megismerte ezt az elbeszélést, az volt a véleményük, hogy ez szörnyűbb, mint Szolzsenyicin történetei, és elmaradt a kiadása..."
A történet lényege és a folytatás -melyet minden józan, politikailag elfogulatlan embernek ajánlok- itt olvasható Rózsás László honlapján.
Szerk;Posta S.
Egy majdnem végzetessé vált vérhasból az ápoló személyzet, köztük a címbeli Duszja nővér odaadó ápolásának és támogatásának köszönhetően tudott újra felépülni. Amikor a szovjet kiadó megismerte ezt az elbeszélést, az volt a véleményük, hogy ez szörnyűbb, mint Szolzsenyicin történetei, és elmaradt a kiadása..."
A történet lényege és a folytatás -melyet minden józan, politikailag elfogulatlan embernek ajánlok- itt olvasható Rózsás László honlapján.
Szerk;Posta S.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés írása mint:Profil kijelölése.... legördülő menüben válasszátok a "Név/URL-cím"rovatott -ne a névtelent- ide írjátok be a nevet,vagy bármilyen nick nevet.Az URL-t hagyjátok üresen.
Köszönöm.