Mikor a kormány tv riportere nem érti /vagy nem akarja érteni...?/ a miért-et !
2019. május 22., szerda
Dehát miért is kell tüntetni Törökszentmiklóson ?
Mottónk:
"Vétkesek közt, cinkos aki néma !"
A bejegyzés ideje :
5/22/2019 02:00:00 du.
Nincsenek megjegyzések:
Vélemények: |

2019. április 24., szerda
Akiknek ez már történelem...
Vannak még emberek akiknek ez a kor volt az élete része, de ők már egyre kevesebben vannak ! A ma élő emberek nagy többségének viszont ez már "csak" történelem...
Barta P.
Mottónk:
"Vétkesek közt, cinkos aki néma !"
A bejegyzés ideje :
4/24/2019 08:59:00 de.
Nincsenek megjegyzések:
Vélemények: |

Címkék:
Megemlékezés,
Politika
2019. március 15., péntek
Emlékezzünk, hogy legyen ma mit ünnepelnünk !
Tizenkét kívánság,mely még mindig aktuális !

Mottónk:
"Vétkesek közt, cinkos aki néma !"
A bejegyzés ideje :
3/15/2019 12:01:00 de.
Nincsenek megjegyzések:
Vélemények: |

Címkék:
Megemlékezés
2019. január 30., szerda
Tar Sándor

"Alighanem a Kádár-kori Magyarország legteljesebb irodalmi lenyomatát hagyta ránk. A bokájáig nem értek fel a korszak százezer példányos, ünnepelt sztárjai – az ezredvég magyar nyelvű novellisztikája az ő keze nyomát őrzi meg védjegyként, az ő hangján szólal számunkra meg. Életműve kezdettől a legvégéig póztalan, hiteles, igaz.”
Élete utolsó periódusában nem kiskanállal mérték neki a kínokat. Nagyjából mindenki elfordult tőle, a levegő elfogyott körötte – minden egyes napért megszenvedett. Mint ingázó hősei, úgy járt ki-be a pszichiátriára, miután nem jártak sikerrel öngyilkossági kísérletei, s terveivel ellentétben halálra sem ihatta magát a belédiktált hatalmas gyógyszerdózisok miatt. Voltak hetei, amikor – a kurátorok nagyobb dicsőségére – annyi pénze nem volt, hogy rendesen egyen; ilyenkor egy adag szaftot ebédelt egy szelet kenyérrel a Tesco önkiszolgálójában a maradékra leső hajléktalanok között.
Egy-két pályatársán, debreceni barátján kívül csupán azok tartottak ki mellette, akiknek legfeljebb annyi fogalmuk volt róla, hogy szabad idejében írogat: a Kishegyesi út kocsmáinak törzsvendégei. Mindvégig közéjük tartozott. A magunkfajta meg nemértőkkel szemben ők voltak az igazi társai.
Egy-két pályatársán, debreceni barátján kívül csupán azok tartottak ki mellette, akiknek legfeljebb annyi fogalmuk volt róla, hogy szabad idejében írogat: a Kishegyesi út kocsmáinak törzsvendégei. Mindvégig közéjük tartozott. A magunkfajta meg nemértőkkel szemben ők voltak az igazi társai.
Ők, akiknek sejtelmük sem lehetett, hogy a kor egyik legnagyobb írója hallgatja ott, a sarokban zavarosnál zavarosabb történeteiket. Hogy általa életük megannyi apró morzsaléka a legmagasabb rendű irodalommá változik a "Balszélső" feletti panelház második emeletén. Mert ebben aztán ne legyünk óvatosak, szemérmesek, nincs rá semmi ok:
2005 január 30-án vasárnap délelőtt a magyar elbeszélő próza klasszikusát találták meg holtan abban a lakásban, ahol évtizedek óta élt, s dolgozott.
Úgy halt meg, mint egy kivert kutya.
Elesetten, kikészülve, magányosan. Jó ideje erre készült. Nem akart élni már...
Sajnálatos módon szülőfaluja -azóta város- is méltánytalanul megfeledkezett róla ! Lehetséges,hogy az ő műveit nem lehet múzeumba mutogatni,de egy pár sor méltatást talán mégis megérdemelne az utókortól !
Emlékét megőrizzük.
Sámsonkerti Magazin
Sajnálatos módon szülőfaluja -azóta város- is méltánytalanul megfeledkezett róla ! Lehetséges,hogy az ő műveit nem lehet múzeumba mutogatni,de egy pár sor méltatást talán mégis megérdemelne az utókortól !
Emlékét megőrizzük.
Sámsonkerti Magazin
Mottónk:
"Vétkesek közt, cinkos aki néma !"
A bejegyzés ideje :
1/30/2019 12:01:00 de.
Nincsenek megjegyzések:
Vélemények: |

Címkék:
Megemlékezés
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)